A legtöbb sportoló számára a válságból való kilábalás mentálisan megterhelő feladat. A visszaesések frusztrálóak lehetnek, és néhány sportolót tanácstalanná tehetnek abban, hogyan törjenek ki teljesítményük „szünetéből”. Úgy érzik, hogy bármit is tesznek, semmi sem javul. Elégedetlenségükben úgy érzik, hogy egyre csak mélyül a gödör, és mintha semmi kiút nem lenne belőle.
Amikor a visszaesés eluralkodik az elmén, a misztikus árnyékként borul az életükre. A visszaesés egyre csak erősödik és egyre nagyobb szerepet kap. Ezen a ponton a zuhanás eluralkodhat a sportolón, elveszíthetik a motivációjukat, és csökkenthetnek azon erőfeszítéseik, amelyeket a visszaesésből való kitöréshez kellene tenniük.
De emlékezzünk, a visszaesés mindenkivel megeshet…
Ha visszaesésben találod magadat, a megfelelő hozzáállás és gondolkodásmód segíthet visszatérni a – pályára – a helyes útra. A hozzáállásod hatással van a fókuszodra és az eseményekre adott reakcióidra is.
Az eredményre való összpontosítás csábító lehet, de ez csak súlyosbítja a problémát, és csak megtart a zuhanó állapotban. A visszaesésből való kilábaláshoz új megközelítésre van szükség, más perspektívából kell megközelíteni a kérdést, új gondolkodásmóddal kell hozzáállni a mérkőzéshez. A sportban szerencsére számos példát is találni erre.
Fontos tudni, hogy a vereségeket követően vissza lehet térni vagy rá lehet lépni a győzelem útjára. Nem a vereségekre, hanem kizárólag a felkészülésre és a játékra kell összpontosítani.
Saját sportágam az asztalitenisz ugyan egyéni sportág, de csapatként is küzdeni kell egymásért. Egy csapatsportban is jelen vagy egyénként. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Én jelenleg egy hosszabb kihagyás után tértem vissza a csapatomhoz, így az alábbi nehézségekkel magam is megküzdök olykor, illetve a csapatnak is vannak egyéb nehézségei. Mindezek ellenére a következőket szoktam hangsúlyozni:
„Keményebben kell játszanunk… Mindannyiunknak ki kell találnunk, hogy mit tehetünk egyénileg, hogy erősítsük a csapatot. Titkon mindannyian a dobogóról álmodunk, ugyan becsúszott néhány kellemetlen pontvesztés, de mégsem vagyunk messze a célunktól. Mindannyiunknak, különösen nekem, többet kell beleadni. Nem vagyunk összetörve, de nyilvánvalóan van egy problémánk, amit közösen kell megoldanunk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy háromszor egymás után pontokat veszítsünk. Megoldjuk, mert képesek vagyunk rá. Úgy küzdünk, hogy elégedetten hagyjuk el a játékteret és hiszünk saját magunkban, hiszünk a csapatban.”
Mi a helyes csapat hozzáállás?
Először is, a csapatnak biztosnak kell abban lennie, hogy képesek javítani a helyzeten. Túl sok sportoló úgy érzi, hogy teljesen összeomlik a visszaesés alatt.
Másodszor, rá kell ébredni, hogy „keményebben kell játszani”, és arra kell összpontosítania mindenkinek, hogy miben tud javulni a továbblépés érdekében. A fejlődésre, a kisebb változtatásokra kell koncentrálni, nem pedig a visszaesésre.
A csapatnak el kell köteleznie magát, hogy megtalálja a módját a kitörésnek és a visszatérésnek a sikerhez.
Ezt úgy képzeld el, hogy a csapatnak van egy hajója, amivel eddig utaztak. A hajó valami oknál fogva megsérül és ha nem történik rajta gyors változás, akkor oda lesz az egész csapat. El kell felejteni, hogy milyen volt eddig az a hajó, most újra kell gondolni egy új hajót és azzal kell célba érni.
Ha visszaesésben találod magad, akkor meg kell vizsgálnod a gondolkodásmódodat és azt, hogy hogyan maradsz elakadva, és hogyan térhetsz vissza gyorsan a helyes útra.
Próbáld ki ezt a két tippet a „zuhanást okozó” gondolkodásmódhoz:
- Kerüld el az általánosítást az elmúlt néhány meccs alapján. Nem számít, mi történt az elmúlt öt versenyen/mérkőzésen, vagy akár az utolsón. Koncentrálj a következő siker lehetőségére.
- Ne várd el, hogy hirtelen csodák történjenek a játékodban! Ahhoz, hogy javuljon a teljesítményed, változtatnod kell a gondolkodásmódodon.
Ne feledd, a visszaesések mindig csak átmenetiek. Végül mindig talpra fogsz állni. Rajtad múlik az, hogy mennyi időbe telik, kilábalni a válságból.
Miért ne kezdhetnéd el ma az újrakezdést?